| A lépcsőgyártás a Közel-Keleten |
|
Egy magyar asztalos Izraelben.
Európából kilépve Izraelbe Izrael dinamikusan fejlődő, közel-keleti mércével nyugat-európai jellegĹą ország. Az Oroszországból érkező sok százezer zsidó befogadásával nagy lendületet kapott az építőipar is. Ez szélesedő piacot jelent az asztalos vállalkozóknak. Talán a kóser konyha előírásai miatt is a konyhák hatalmasak. A jó konyhabútort készítőknek biztos kenyerük van. A tradicionális lépcsőket betonból öntik, amit kő-, illetve márványlapokkal borítanak. Az utóbbi tíz évben kezdett teret hódítani a fából készült lépcső. Ez gazdaságilag nehezen magyarázható, ugyanis Izraelnek nincsenek fakitermelésre alkalmas erdei. A fát kivétel nélkül importból szerzik be. A faárak ezért igen magasak. Az amerikai tölgyet 1994-ben köbméterenként 1500 dollárért adták. A lépcsőkészítésben gyakorlatot szerzett tapasztalt asztalos pedig ritka, mint a fehér holló. Ezért vált igen gyorsan a piac vezető cégévé a Nes Ammim Ltd., amely Európából hozta a tradíciót és a fa iránti szeretettel beoltott szakembereket. A gyakorlat és a szükséges célgépek önmagukban nem voltak elegendők magas minőségű termék gyártásához. A klíma miatt külön eljárásokat kellett kifejleszteni az összeépítésnél, a ragasztásnál, a felületkezelésnél. Arra, hogy mit jelent a kilenc hónapon keresztül dühöngő nyár, bizonyíték az, hogy a beszerelést végző kollégáim kénytelenek voltak a lépcső néhány hosszabb darabját kilógatni a teherautó ponyvája alól. A kétórás utazás alatt a napsugárzás miatt a kilógó részek halványsárgás zöldről átváltoztak barnává. Egyes trópusi fajok, például az irokkó, igen érzékeny a fényre. Ha rajta felejtem a szögmérőmet a fa felületén egy hétvégére, később csak újracsiszolással lehet eltüntetni a nyomát. A körülötte lévő terület elszíneződik még a műhely legárnyékosabb pontján is. Az időnként megjelenő 4-5 napig tartó forró szél képes a levegő páratartalmát egyik napról a másikra 5-6%-ra csökkenteni. A 16-18%-osra szárított faanyagból a felesleg azonnal el akar távozni. A már elkészült darabokat ezért azonnal lakkozni, a műhely és raktár padlóját pedig folyamatosan locsolni kell, hogy az elpárolgó nedvességből a fa valamit visszanyerhessen. E fullasztó meleg szél hatása különösen erőteljesen jelentkezett, mivel műhelyünk Észak-Gallileában a tengerhez közel és azzal gyakorlatilag azonos magasságban volt. 3-400 méterrel magasabban ez a probléma nem jelentkezik erősen. Szintén az időjárás okozta a legtöbb gondot az Eilatban bevállalt munkánál. Az összeszerelésre váró lépcsőelemek kamionban utaztak Izrael legdélibb városába a Vörös-tenger partjára, ahol 45-48 oC csúcshőmérséklet is előfordul. A konténerben a fa úgy felmelegedett, hogy csak kesztyűben lehetett kipakolni. A védőfólia csaknem ráolvadt a lakkozott sima felületre. A saroklépcsőfokok "propeller"-ré váltak, s egy méteren 5-6 cm-rel elgörbültek a síktól. A ragasztott részek a fogazott összeeresztés ellenére megrepedtek. Az alapanyagot Eilatban kellett volna tárolni egy ideig, és a helyszínen feldolgozni, hogy ezt a tragédiát elkerüljük. Sok problémát jelentett a ragasztás. A sablonra felhajlított íves részek elkészítéséhez hosszú nyitási idejű, gyorsan felhordható ragasztóra volt szükség. Azok a ragasztók, amelyek csontkeményre száradnak, nehezen kezelhetővé tették az ívelt alkatrészeket a beszerelésnél. A túl rugalmasak megengedték, hogy a kinti klímában a faszeletek egymástól elcsússzanak. A leghálásabb anyagnak az amerikai tölgyet találtam. Laza porózus-szerkezete miatt gyorsan elpárolog a ragasztóban lévő víz, szép plasztikus rajzolata van, kopásállósága ideálissá teszi a lépcsőkészítésre. Az Izraelben legnépszerűbb fafajta a mahagóni. Két szál anyag között alig van eltérés színben és rajzolatban. A kinti ügyfelek nagy része képtelen elfogadni azt, hogy egy lépcsőn belül több árnyalat is beépítésre kerüljön. A fát sokan úgy tekintik, mintha műanyag volna, egy sötétebb foltot, erősebb rajzolatot hibának tartanak. A házak nappali szintjén többnyire több fény van mint a felső szinteken, ezért ügyelve arra, hogy egy lépcsőfokon belül megegyezzen a szín, a sötétebb anyagokkal kezdve az összeépítést, mérsékelhető ez a probléma. Az összes lépcsőasztalos-munka egyedinek tekinthető, mivel a kinti építőipar képtelen két egyforma házat építeni. Egy háromlakásos sorházat úgy kell tekinteni, hogy három különböző méretű lépcső van benne. A tervezők egy része érthetetlen módon nem gondol arra, hogy az építtető hogy fog majd feljutni a felső szintre. Így minden egyes munka külön megmérettetést jelentett számomra. Sokszor kellett a födémnyílást megnagyobbítani, vagy ajtókat áthelyezni ahhoz, hogy megfelelő eredményt tudjunk elérni. Tapasztalatom szerint a lépcső csak az építkezés utolsó szakaszában kerülhet behelyezésre. Az összes burkolási, festési munkák után. Borzasztó azt látni, mikor valaki a tükörsimára csiszolt, nagy gonddal lakkozott lépcsőn felmegy egy vödörrel tetőt szigetelni, úgy, hogy a fémvödör oda-oda koccan a korláthoz és a lecsöpögő kátrány kígyózó csíkokat hagy a lépcsőfokokon. Meg kell említenem azt a megbecsülést, amit munkatársaimmal együtt kaptam Izraelben. A megbízó és az iparos közötti kapcsolat sokkal szívélyesebb, természetesebb, mint Európában. Ez a fajta személyes kapcsolat komoly motiváló erő. Műhelyünk specialitása az ívelt, vagy elliptikus alakú lépcsők, korlátok készítése volt. Az európai gyakorlat ottani körülményekre való adaptálása fáradtságos, kísérletező munkával volt csak megoldható. Már maga az anyagfelvágás is körülményes, ha 5,5 m hosszú, 25 cm széles tölgypallókból kell 0,5 cm-es szeleteket, lapokat készíteni. Ezért belül fenyőfát alkalmaztunk, és csak a két szélső takarószelet volt nemesfa. Így kisebb súlya miatt könnyebb a beszerelése, egyszerűbb hajlítani. Életnagyságú, felülnézeti képet rajzoltunk, amely köré a sablont lehet építeni. A sablont alkotó fenyőoszlopoknak pontosan függőlegeseknek kell lenniük és igen szilárdnak, mivel több mint 100 db szorító súlyát kell elbírnia. Célszerű műhely sarkába építeni és a fal felől megtámasztani. Fontos a falemezek vastagságának megválasztása, ami 4-7 mm a hajlítandó rádiusznak megfelelően. Ha vastag, nehéz vele dolgozni, ha vékony, akkor hűen követi a sablon pontatlanságait és csúnya hullámos hatást kelt a felületen, különösen súrló fénynél. A szorító alatt lévő fapofákat úgy kell kialakítani, hogy a szorítóerőt két ponton közvetítse a lemezek felületére, és azokat ne lapítsa be. Igen fontos a munkát végző csapat összehangoltsága, mivel a felületre gyorsan kell felhordani a ragasztót, és az egész műveletre nincs több idő, mint 40 perc. A sablonra helyezve a már ragasztós lemezeket, középről kiindulva 2-2 ember helyezi fel a szorítókat és az alátét fákat. Az ötödik munkatárs pedig a létrán állóknak adogatja a szorítókat, melyeknek legalább 3 napig kell a sablonon maradnia. Száradás után következik a lépcsőfokok berajzolása. Izraelben a lépcsőkar által mindkét végén befogott süllyesztett lépcsőfokokat célszerű alkalmazni, ezeket a 12-14 mm-es mélyedéseket sablonon keresztül marjuk ki. A dupla lakkréteg vastagsága miatt a fokokat lakkozás után érdemes újra a helyükre próbálni. A korlát ragasztása hasonló módon történik, itt a profil alakjának átmenetek nélküli egyenletes kimarása jelenthet problémát. Ezért a felsőmarógépre vezető görgőket kell szerelni, vagy az íveket részletekre bontva külön-külön elkészíteni, majd összecsiszolni a kisebb eltéréseket. Hátra van még a lépcsőkarok és az azt tartó oszlopok illesztése, majd az esztergált korlátelemek beépítése, és a beszerelés. Hazánkban főleg munkaigényessége miatt sajnos még nincs igazán elterjedve a minőségi falépcsőkészítés, ezért ezt kiegészítve ipari formatervező édesapámmal vállalkozunk egyedi bútorok tervezésére és készítésére is. Izing Ramon Krisztián |
